Kicsiként voltak aktuális kedvenc jatékaim, de volt egy mind közül, ami velem volt mindig, (amikor játszotérre mentünk, amikor dolgozatot írtam, amikor hideg volt vagy épp meleg...)Míg egyszer csak eltűnt és örökre magamra hagyott.

De ez a mai nap megváltozott, megtaláltam. Ketté volt törve, akár gyermekkori álmaim egyike (pl.: bárcsak vulkanológus lennék felnőttként).

Mégis melegséggel töltött el a tudat, hogy nem cserben hagyott, hanem csak elbújt hosszú-hosszú évekre, hogy egyszer megtaláljam, és ne tudjon többé elgurulni az álmaimmal együtt.